A tudományos módszertan egyik fontos eleme a szkepticizmus, a kételkedés. Semmit nem hiszünk el bemondásra. A tudományos hipotéziseket a megfigyelésre, a tapasztalatra alapozzuk, és folyamatosan, újra és újra teszteljük a tapasztalattal szemben. A szkeptikus tudós valójában nem hiszi el semmilyen tudományos tételről, hogy igaz, legfeljebb használatra elfogadja, mivel egyelőre a tapasztalattal [tudományosan] összevetve semmi sem cáfolja, más szóval semmi sem "falszifikálja". Sőt, a szkeptikus tudós még azt sem gondolja, hogy a tudományos módszertan, ami segítségével a hipotéziseket állítja, és amin keresztül ezeket teszteli, az egyedül üdvözítő módszer lenne a világ megismerésére; de egy jó módszer, neki ez van, ezt szereti, és nem tud jobbat.

A legtöbb tudós igazából nem szkeptikus. Végzi a dolgát az adott területen, és soha meg sem kérdőjelezi, hogy a tudományos módszertan, és a tudomány mai állása szerinti hipotézisek nem maga a masszív igazság lenne. Ebből a hozzáállásból következik a "régen azt hittük, de ma már tudjuk" mantra, ami persze tegnap is, holnap is szólni fog, és a holnapi hittük szól a mai tudjukról. De ez nem baj, amíg a tudósunk teszi a dolgát a maga szakterületén.

A baj ott kezdődik, amikor a tudósunk, (vagy nem tudósunk) véleményt nyilvánít a világról. Addig rendben van, amíg valamire azt mondja, hogy az áltudományos, azaz tudományosnak akar látszani, de nem teljesíti a tudományos módszertan kritériumait. Ezzel így nem is állítottunk mást, csak ezt és semmi többet: nem mondtuk például azt, hogy tehát az a valami baromság, még csak azt sem, hogy nincs igaza. Igaz, hogy a legtöbb hallgatója ezt fogja érteni alatta, de ez már a hallgató baja. Tudósunk (vagy nem tudósunk) azonban továbbmegy, és mivel fel sem merül benne, hogy ne a tudományos módszertan lehetne az egyedüli frankó dolog a világ megismerésére -- hiszen nem szkeptikus -- azt fogja mondani, hogy az adott dolog marhaság, nyilvánvaló hülyeség.

Mindazonáltal dereng neki valami arról, hogy a jó tudós (vagy nem tudós) az szkeptikus, és ezért úgy tesz, mintha mindezt a szkeptikus alapállásból mondaná. Marcello_Truzzi ezt nevezi pszeudo-szkepticizmusnak. A pszeudoszkeptikus hozzáállás negatív és nem agnosztikus, tagadó és nem kételkedő.

Félreértés ne essék, ebből nem az következik, hogy az áltudományok és babonák ellen nem kell, vagy nem lehet szót emelni, de nem mindegy, hogy hogyan. Ami tudományosnak akar látszani, arról meg kell mutatni, hogy nem az. Ami nem akar tudományosnak látszani, az vagy összeegyeztethetetlen a tudománnyal, és akkor ezt kell elmondani -- mindenki meg majd eldönti, hogy a tudomány álláspontját fogadja-e el, vagy nem --, ha pedig összeegyeztethető, azaz a tudomány nem tudja cáfolni empírikusan, de a módszertana, pl. Occam borotvája, vagy a falszifikálhatóság hiánya miatt nem tud vele mit kezdeni, akkor meg békén kell hagyni, mint a tudomány illetékességén kívüli dolgot; ezekről kinyilatkozni tudományos alapállásból nem szabad. Se pro, se kontra.